Felelősséggel

Pazarlóan bánunk az energiával, amikor égve hagyjuk a világítást ott, ahol éppen nem tartózkodunk, amikor készenléti üzemmódban vannak az elektromos berendezéseink pedig teljesen felesleges, amikor  nyitva felejtjük az ablakokat, miközben a fűtőtest üzemel. Elpazaroljuk a pénzünket, amikor haszontalan dologra költjük. Elpazaroljuk az időnket is,  ha a tévé előtt ücsörgünki, miközben kirándulhatnánk a szabadban.

A levegőnek nincs tulajdonosa, mindenki annyit használ belőle, amennyi jól esik. Az óceánok halállományát gyorsabb mértékben tizedelik a halászok, mint ahogy reprodukálódhatna, mert nincs olyan tulajdonosa, aki ezt megakadályozhatná. Természetesnek vesszük, hogy ha fa kell, van mit kivágnunk, ha kutat fúrunk, vizet találunk.

A természet „ingyenes” szolgáltatásai biztosítják gazdaságunk és társadalmunk alapját. Ha valami egyszerre mindenkié és senkié, annak felhasználása pazarló lesz, mert alábecsüljük értékét. A természet viszont egyre kevésbé tud annyi szolgáltatást nyújtani, amennyire a Föld szaporodó népességének és növekvő gazdaságainak szüksége lenne.