"Nem ügyelünk arra sem, hogy mennyi vizet, áramot használunk el az otthonunkban. Mikor néhai apám még élt, csak abban a szobában kapcsoltuk fel a lámpát, ahol éppen tartózkodtunk. A régi erényes emberek nagyon odafigyeltek az ilyesmire.
Aztán vannak olyanok, akik ha kell, ha nem, állandóan telefonálnak. Most már elterjedtek a mobiltelefonok is. Az emberek nagyra tartják, mert könnyű bármikor beszélni rajta. Mintha csak ingyen lenne, szegény-gazdag egyaránt ezen telefonál. Senki nem tulajdonít nagy fontosságot az ilyen beszélgetésnek. Pedig gyermekkoromban még a legszükségesebb dolgokról is csak azzal a feltétellel beszéltünk telefonon, hogy rövidre fogjuk.
Bármilyen kicsi is az iszráf mértéke, az ártalma nagy. Mert az iszráf, bármilyen kicsi is, iszráf. Ha a kicsinek vélt dolgok összegyűlnek, nagyon megnőnek. Cseppekből áll a tenger, mondja a közmondás. Az a csap, amelyből percenként csak tíz csepp víz csöppen ki, egy hónap alatt 170 liter vizet pocsékol el. Ha valaki a vagyonát, ami óriási kegy és ajándék a Mindenható Allahtól, elpazarolja vagy rossz módon használja fel, az azt jelenti, hogy nem értékeli az Ő kegyét, nem tartja tiszteletben, elvesztegeti, nem köszöni meg és hálátlan Ura iránt. Ez pedig a Mindenható Allah haragját vonja magára. Ezért nem lesz áldás a vagyonán sem. Az ilyen ember, bármilyen sok pénze is van, nem tud kijönni belőle. "
Musa Topbas
(1917 Konya - 1999 Istambul)
Török író, tanító, vallási vezető.
Utolsó kommentek